Szingapúrban

Szingapúrba közvetlen Baliról indultunk, Denpasarból. Aznapi legelső sokkélményünket, no persze a kora hajnali felkelés mellett, induláskor a reptéren szereztük: kilépéskor is sarcot szednek, Rp. 150.000 (~ 3000 Ft) az ország elhagyási adó, hogy ezt mire fordítják a jó ég tudja. Cserébe kapunk egy szép is matricát :)

Az út kényelmes volt az AirAsia-val, a megrendelt Nasi Lemak Combo illata (szaga, kinek mi) viszont terjeszkedett alattomosan körülöttünk. Finom volt, eltekintve a benne lévő kacsintgatós kis egyben sütött halaktól, amelyek a ropogós élmény helyett kissén nyúlós és rágós tapasztalatban részesíttetek, így ezt a részén a fenséges ebédnek a kukaszörnynek hagytam.

Megérkezés Szingapúrba

A Changi reptér kellemes meglepetésként szolgál, szinte minden megtalálható itt az ingyenes WiFi-től kezdve a kis virágos kertig. A háttérben szóló zene szinte arra készteti az embert, hogy ott helyben verje fel a sátrat és ki se mozduljon onnan, akár lakni is lehetne ott, ha bennragadnék egy repteren, lehetőleg ezt választanám. Minden rendezett és megy mint a karikacsapás. Egyetlen nyűgünk volt, hogy a 3 napos turistakártyát, amivel a tömegközledési eszközöket lehet használni, sajnos nem volt módunkban ott helyben megvenni, Az információs pultnál a hölgy azt adta tudtunkra, hogy vegyünk egy sima jegyet majd másik metróállomáson vehetünk kártyát. No mindegy, a weboldalon a Changi repteret is mutatják, ahol lehetne kapni. ATM van a reptéren, de ugye aprónk nem volt, hogy tudjunk venni sima vonaljegyet az automatánál, így meg kellett kérni a metróállomásnál lévő kis hivatalt, hogy váltsák fel. Amúgy fizetni csak annyit kell, amennyit tényleg mész, az állomáson kiválaszthatod, hogy hova tartasz, majd ennek alapján kapsz egy vonaljegyet. A jegy tulajdonképpen egy kártya, amit feltöltenek a kiválasztott útvonal alapján valamennyi dollárral és később visszaváltható az automatáknál, hogy visszakapjuk az S$1 betéti kártyadíjat.

G4Station szálláshely

Nos, kicsit drágább backpackers, azaz hátizsákos, szálláshelyet választottunk, egy éjszaka S$ 80-ba került kétszemélyes ággyal, légkondícionálóval kettőnknek. Tapasztalataink vegyesek: a szoba tényleg kicsi, majd csak az ágy fér be és egy kis kétajtós szekrény, azon kívül szinte semmi. A vécé és a tusoló közös, de szerencsére tényleg elég tiszta mint ahogy hirdetik. A szinteken van külön kis konyha is, vízmelegítővel és poharakkal, szekrényben elektromos főzőlappal és pár konyhai eszközzel, lábossal. Eddig rendben is lenne, viszont a reggeli nagyon szegényes: egyféle kenyér, kenyérpirító, eper-, tojás-, ananászlekvár, margarin és mogyoróvaj a kínálat. Inni kakaót, teát, poros kávét és vizet lehet. Pár napig ez elegendő változatosságot szolgáltat, 17 napig már egy kicsit szegényes, így feldobtuk némi saját beszerzésű fokhagymával, borssal és zöldséggel. A wifi utolsó nap hagyott cserben minket és néha többször kellett próbálkozni a csatlakozással, amúgy rendben volt. Ha lett volna kedvünk, lehetett volna közös helyiségekben filmet nézni, Wii konzollal játszani. Mindenhol kamerák voltak beszerelve, a szintekre külön kártyával lehet bejutni, a cuccainkat így eléggé biztonságban éreztük.

Madárpark

A legnagyobb ismert madárparknak hirdetik, például itt található egyedülállóan egy 30m magas mesterséges vízesés, és ráadásul a madarakkal a helyet megosztja egy monorail vasúti megálló is. Link

Természetesen a Balin lévő madárpark után egetrengető újdonságot nem nyújtott, a szokásos pelikán, ragadazó madaras és egyéb bemutatók itt is szerepelnek műsoron, egy egész napot is simán kényelmesen és élvezetesen el lehet tölteni a parkban. Akinek meg fáj a lába, egyszerűen lusta vagy nincs ideje sétálgatni, az egész park végignézhető madártávlatból a vonatból közben némi angol nyelvű kommentárt hallgatva.

Ami tetszett: pelikán bemutató, a medencében oldalról nézve láthatjuk ahogy a madarak tepernek a vízben vagy ugranak a halak után; pingvinek, ugyanúgy láthatjuk oldalról a medencét ahogy úszkálnak.

Éjszakai állatkert

Egy hely, ahol a vad éjszakai állatok lesnek rád! Amúgy meg nem is, mert inkább döglenek valamelyik jól elrejtett sarokban, ahol még a farkuk végét se láthatod... Lestük az állatok legtöbbjét, de keveset lehetett észrevenni belőlük, a halászó macska se halászott sehol. Még a víziló is megpróbált beleolvadni a sötét éjszakába a reflektorok előtt... Amelyik meg csíkos, mint a zebra, no az meg állt bambán a távolban a prérin.

Persze azért jó móka volt: denevéres ketrec, növényevő denevérek hada röpköd belül, szinte érezni a bőrünkön az elsuhanó egyedeket. Lógnak a fán és majszolják a felaggatott gyümölcsöket, rémisztően jó! A másik kedves élményünk a repülő mókusokkal esett meg, szuggeráltuk a fenn egy ágon pislogó jószágokat, hogy na, vajon mikor repülnek már, de csak vakaróztak helyben. Elindultunk kicsit sétálni a ketrecben, amikor fejünk felett elsuhant az egyik, majd a sötétben halálra rémisztve két helyi lányt, mellettük landolt a járdán és felspurizott valamelyik fára. Utána beindult a móka és kergetőztek egy kicsit, megfűszerezve pár vitorlázással. Tetszett!

Állatkert

Van itt sokféle jószág, az út felett himbálózó majomtól, bébi vizilónézdétől kezdve a lustán sziklán heverésző fehér tigrisig minden. A napot viszont rosszul választottuk ki, hétvégén tévedtünk erre és kijött rajtunk a tömegiszony... Nem sokáig bírtuk, tettünk egy kört körbenézni, beugrottunk 1-2 bemutatóra, túlélőshow keretében szereztük némi ebédre valót a hatalmas tömegben és sorban, majd elmenekültünk az eső és az emberáradat elől. A déli vadászat persze megérte, mert gigászi és ízletes adagokat szereztünk be, az állatokat viszont csak kutyafuttában láttuk. Gyerekkel tökéletes, ha bírja az ember a tömeget.

Sentosa

Kis sziget, tulajdonképpen élménypark, amit vasúttal, busszal vagy autóval tudunk megközelíteni, ki tudja miért, gyalog nem lehet átmenni. S$ 3 -ért a Vivo City bevásárlóközpont harmadik emeletéről tudunk például vonattal átmenni.

A következőket néztük meg:

Tiger Tower: torony, amelyen egy fánk alakú szállítóeszköz mászkál fel és le, közben pedig forog, hogy minden részét lehessen látni Szingapúrnak 110m magasan. Kiválóan lehet látni mindent!

Lepkepark: bogaras és lepkés park, ami tulajdonképpen egy nagy ketrec lepkékkel, ahol nem tudnak olyan messze elmenekülni előlünk... Ha megunják a virágokat a kertben, akkor a banándarabkákra vetődnek rá nyalogatni...

Vízalatti park, delfin show: simogatni lehet itt mindenfélét, ráját, tengeri csillagot és egyéb halakat. Etetni is lehetett párat, persze az anyag pár dollárba kerül.

Song of the Sea: a part mellett pár faviskót húztak fel cölöpökön, ami része a shownak. Este lehet megnézni a műsort, ahol a nagy attrakció a lézerekkel megvilágított vízpermet, amire kivetítenek rajzfilmfigurákat, elmesélve egy történetet amely egy hercegnő megmentéséről szól. A bemutatóban egymást váltogatják a pirotechnikai, fénytechnikai elemek, vizes-lézeres rajzfilm és a pár emberből álló éneklő kis csoport ténykedése. A látvány magáért beszél, érdemes megnézni, egyedülálló!

Siloso tengerpart: strandröplabdapályákat találhatunk itt, no meg persze éttermeket és szállodákat. A legnagyobb nyüzsgés, partik itt vannak.

Palawan tengerpart: kisebb, elkerített részen található lagúnaszerű part. Itt látható ázsia legdélebbi pontja. A tengerpart nyugis, kevés látogató fordul meg erre, pihenésre kiváló.

Visszaút Balira

17 nap után indultunk vissza Denpasarba. Az út nyugodalmasan telt, Balin megúsztuk a "Porter" segítőkész helyi kollégákat, akik a csomagjainkra pályáztak. A vámon nem volt semmi gond, bevallottam a 2 telefont, 1 fényképezőgépet és 1 laptopot, meg sem nézték.

Képek:

Ubud, Pejeng

Visszatértünk Ubudba... Az út kellemesen telt, a tenger változatos útviszonyokat kínált a Gili Cat hajójának, néha tükörsíma volt a víz, párszor meg bukdácsoltunk a hullámokon, a kedves utazókönzönség sikongatott is néha az élménytől. Padang Bai-ban minibuszok várják az utasokat, hogy Ubudba, Sanurba vagy Kutára vigyék őket.

Ubudban nagyrészt sétáltunk, bevásároltunk, úsztunk a medencében, vagy egyszerűen csak kényeztettük magunkat a semmittevéssel.

Pár kép a piacról a teljesség igénye nélkül:

Tapasztalatok:

"for luck", "good luck money": első alkalommal értetlenül pislogtam, hogy ha veszek valamit, ez nekem miért lesz szerencsés,. Kiderült, tulajdonképpen ez az eladónak szerencsés, ugyanis ha kicsi vagy nincs forgalom, akkor inkább odaadja az árut kis haszonnal is, majd a kapott bankjegyeket szertartásosan végighúzogatja az összes ruhadarabon.

"morning price": hasonló mint az előző, még akár délben is igaz lehet, ha nincs vevő. Gyakorlatilag az első vevőként jó árat lehet kialkudni.

Tőrt árusító asszonyok: Rp. 30.000 a kisebb tőr, Rp. 40.000 a nagyobb jávai tőr, Rp. 150.000-ért már adnak tőr és bárd kombinációt is.

Szertartás Pejengben

Pejengben, amely a gongjáról híres, megint nagy ceremónia készülődött itt a helyi újév előtt. Készültünk az alkalomra, vettünk szarongot mindketten, Andi pluszban még sálat a derekára és egy csipkés felsőt. Egyelőre nem értettük, hogy ki találhatta ki 30+ fokban ezt a viseletet (férfiak pl. még hosszú ujjú kabátot is vesznek fel néha), ugyanis már 10 méter után vizipólózott a t*k*m. Amúgy meg hiába vettem magamnak egy csinos kis szarongot meg fekete sálat, Gusti rámaggatott még egyet, egy ótvar gusztustalan sárgászöld selyem hatású virágmintásat, ami persze 90%-ban eltakarta az alatta lévőt, amit vettem. No mindegy, ez kellett, ha szertartás van, akkor kettő kell, ha csak bemész a templomba, egy szarong is elég.

Még a nagy felvonulás és tömegnyomor előtt sikerült lencsevégre kapni két, kézzel készített szobrot: az egyik egy malacból és annak mindenféle alkatrészéből készült (lásd a malacfejet a közepén), míg a másik "csak" rizsből. Egy elkerített kis részen kacsák hápogtak kevésbé lelkesen, valószínűleg már csak füstölve láthattuk volna őket másnap. Ezek után jól el tudja az ember képzelni, hogy a szertartásokra rettenetes mértékű pénzösszegeket illetve munkát szoktak áldozni.

Szertartásosan minden egyes közeli falu apraja, nagyja felkészült és átvitték, pontosabban átkísérték a falu szent oltárát a falusi templomból Pejengbe. Ez a következőképpen zajlott: hosszú sor, az utakat ellepik a lakosok, gyerekestől mindenestől. Természetesen rendőrök vagy inkább önkéntesek segítenek a forgalom terelésében, ami az autósok korlátozásában nyilvánul meg, pár táblát helyeznek el az út közepén. Egy kis séta után elérnek Pejengbe, ahol lerakják a az oltárt, leülnek kávézni, beszélgetni. Mások a helyi éjszakai piacon élik ki magukat, mint nálunk a búcsúban, itt is kell a gyerekeknek venni valami kis apróságot vagy egy jót enni a legközelebbi bódénál. Vettünk például főtt kukoricát, csirkedarabokat pálcikán mogyorószósszal (ayam sate), nasi campurt, szerencsére nem lett tőle semmi bajunk.

A végén persze, amit odavittek, ugye vissza is kell hozni. Megint összeáll az embersereg, a zenekarral egyetemben és szépen visszasétálnak a falujukba, ahol visszahelyezik a templomba az oltárt és elfogyasztják a felhalmozott adományokat: tornyozott gyümölcshalmokat, maradék rizst, a felfüstölt kacsákat és még ki tudja mit.

Blanco múzeum, Ubud

A múzeum belépője Rp. 50.000, benn fényképezni a festményeket nem lehet. Fejenként egy ingyen jeges teát is kapunk a belépéskor meglepetésként, gondolom, hogy az ott lévő vendéglőbe csábítsák az embereket később. Azért biztos ami biztos, megkérdeztük, hogy ingyen van-e :)

Megéri a pénzt a hely, szép, rendezett park vár első lépésként, majd a múzeum nagy, ékes bejárata. Benn az épületben a háttérben zene szól, tágas térben a képeket több szinten szemlélhetjük meg. A fia, Mario alkotásai is része a galériának a felsőbb szinten és a külön erotikus témáknak szánt szobában.

Ha a képeket végignéztük a kiállításban, még a stúdióba is érdemes bekukkantani, jó pár további képet találhatunk. Összességében véve megérte az árát.

Denpasar és tengerpartok egy napos túra

Galéria

Gusti egyik ismerőséhez mentünk még korán reggel, hogy megszemléljük a képeket a galériájában, csak úgy körbenézési szándékkal. Az egyik festmény annyira megragadott, ráadásul Andreának is tetszett, hogy beleszerettem és meg is vettem. Induló ár: Rp. 3.800.000, végső ár: Rp. 1.800.000

A kép, sajnos vakus fényképet tudtam csak készíteni a csomagolás előtt:

Orchidea kert

Kellőképpen meleg volt, amikor odaértünk, a látogatók kapnak vizes törölközőt is, mi valahogy kimaradtunk a jóból. Vezetett túra keretében mutatják be a helyi növényszaporulatot, főként orchideákat. Rp. 50.000 a belépő.

Denpasar, Puputan emlékmű

Az emlékművet azon helyiek számára emelték, akik ahelyett, hogy megadták volna magukat a hollandoknak, inkább öngyilkosak lettek saját kezűleg vagy az ellenség felé rohanva.

A tetején a kilátóban a város egyes részeit szemlélhetjük meg, benn pedig kiálítások találhatóak. Nekünk a legjobban Bali történelmét ókortól napjainkig bemutató, igényesen kidolgozott diaporáma tetszett.

Denpasar, Bali múzeum

A belépő olcsó, a minőség is ehhez igazodik. Kamerázni lehet Rp. 1000 díjért. Gondolom nem hivatalosan, önjelölt kísérők jelentkeznek körbevezetni természetesen pénzért, emellett árusok is zaklatnak benn magában a múzeum épületek közötti szabad tereiben.

Dreamland tengerpart

A part megközelítésekor az elején a csodálat árasztott el bennünket a dombos, zöldes környezetet látva, de ezt a későbbiekben enyhe undor váltotta fel, ahogy közelebb értünk. Azt el tudom képzelni, hogy a szörfösök szeretik a csodajó halálos hullámai miatt, a többi halandó pedig ki tudja miért téved ide, álompart helyett inkább rémálompartnak kellene nevezni. Kezdődik a jelenség már a parkolásnál, vége az aszfaltnak és a sziklás talajon kell manőverezni az autóval, hogy valami nagyobb kőre ne menjen rá. Ezek után a földes-sziklás úton kell lefelé sétálni a part felé, ahol egy kis szemetes tavat találhatunk, ami a magasabb vízszintnél átfolyó vagy a hullámzáskor átcsapó víz alkot. Továbbmenve számos üzlet, pontosabban akkoriban lehúzott redőny, mellett kell a betonjárdán sétálni a part felé. Ekkor már érinthető közelségbe kerül a betonkocka rettenet, ami talán szálloda lehet. Miután homokot ért a lábunk, átt kell verekedni magunkat az árusok motyói között, hogy végre vizet érjünk. Maga a tengerpart a természetes módján szép a nagy hullámaival és a meredek sziklás partrészekkel, kivéve persze a nagy zöld taknyot ami kevésbé hívogatóan terült el a parton.

Sanur tengerpart

Elméletileg az első felkapott tengerpartja Balinak. Na itt sem voltunk elájulva, a parton szállodák és éttermek sora, tarkítva a szokásos szarong butikokkal. Pont apálykor értünk oda, a tenger vagy fél kilométerre behúzódott, a kinn maradt pocsolyákban főleg gyerekek hemperegtek mint a kis varacskos malacok. Bár itt legalább szabadon lehet őket engedni játszani, ebben a vízben nem merültek el.

Gianyar

Este értünk ide a szakadó esőben, igazából bevásárolni akartunk a Hardys-ban valamint enni a messze földről híres helyi babi gulingból, azaz a malacból. A bevásárlás után megkértük Gustit, hogy rámoljon be nekünk pár adagot. Hazamentünk, hogy egy jót együnk belőle, de sajnos gyorsan a kukába landolt: a papírba becsomagolt adagban jócskán volt chili, hús csak elvétve, néhány szánalmas bőrdarabka, de azzal a vékony pácolt kinézettel, nem a jóféle ropogósra sütött malacbőrrel. Közelébe sem szagolhat annak, amit a temetési szertartásra készítettek és kóstoltunk Candi Dasa-ban...

Képek:

Gili szigetek és vissza Ubudba

A szigetet nagyon szeretjük, főleg így a légkondícionált szállással :) Minden elérhető gyalog, nincs motor és autó valamint a hozzátartozó zaj és büdös. Reggel kevesen vannak a tengerparton, érdemes úszni egyet a hűs vízben. Persze az áramlatokra fel kell készülni, nem érdemes jobban beúszni, mert a part mellett is visz egy lassú mellúszás sebességével, szóval néha a partról nézve mókásan egy helyben küzdöttünk emiatt. A tengerparti napágyakra ingyen ki lehet általában feküdni, maximum a hozzá tartozó étterem pincérei zaklatnak a helyi árusok mellett. Ugyanúgy beinvitálnak a tengerparton lévő fedett pihenőhelyre is, még akkor is, ha nem fogyasztasz. Egy kisebb teáskannányi Lombok kávét kaphatunk Rp. 15.0000-ért, ami 4-5 pohárra elég. Szokásunk volt, hogy veszünk a parton a Manta Dive mellett pár banános péksüteményt, elszambázunk a pihenőhelyre, kérünk kávét és akár órákig is kellemesen elvan az ember nézve a tájat, a tengert, olvasgatva, zenét hallgatva. Azt azért meg kell hagyni, hogy a Lombok kávé sokkal ízesebb, zamatosabb mint a híres Bali Kopi.
Esténként a parton lévő éttermek nagy részében van kirakva sok jegelt tengeri herkentyű, aki szereti az ilyet, válogathat kedvére, hogy mit süssenek meg a rácson. Később, este 10 körül indulnak a partik, majd egyszer azokat is megnézzük, bepunnyadtunk mindig korán egy-egy esti séta után. Aki mozit akar nézni, még az is található, persze helyi módra: van egy kivetítő meg jó pár párna, a legújabb filmeket is valahonnan beszerzik. DVD árusok is vannak a szigeten, árakat nem kérdeztük, Ubudban Rp 15.000-től kezdődnek a DVD-k a Monkey Forest úton található üzletben.

Sétát tettünk a sziget belsejében is, ahol kisebb utcákat, farmokat, sok kókuszpálmát és néhol szeméthegyeket láttunk...

Búvárkodás

A Blue Marlin Dive-ot próbáltam ki, a Lonely Planet azt írja, hogy az árak mindenhol ugyanazok. Itt 38.5 USD-t kértek el egy merülésért, plusz az első, szigeten történő merülésnél felszámítják az 5 USD díjat is, ami a korallok védelmére kell (bioreef, fizetnek a halászoknak, hogy ott ne tevékenykedjenek, stb.). Ebben tényleg csak egy merülés van (ellentétben a 40 EUR amedi Euro Dive-al, ahol két merülés), minden közeli búvárkodásra kiszemelt hely 15-20 perc alatt elérhető hajóval. Igazából minden rendben ment, két merülést vállaltam be egy nap, egy reggelit és egy délutánit. Jelentkezni itt elég az indulás előtt fél órával, reggel írják ki az aznapi menetrendet, hogy mikor hova mennek. Láttunk teknősöket is, az egyik annyira elvolt magában nyammogva, hogy az unatkozó instruktor ráírta egy koralldarabbal a "ROBERT"-et a páncéljára :)

Pár kép, főleg a sziget belsejéről: