Ubudban nagyrészt sétáltunk, bevásároltunk, úsztunk a medencében, vagy egyszerűen csak kényeztettük magunkat a semmittevéssel.
Pár kép a piacról a teljesség igénye nélkül:
Tapasztalatok:
"for luck", "good luck money": első alkalommal értetlenül pislogtam, hogy ha veszek valamit, ez nekem miért lesz szerencsés,. Kiderült, tulajdonképpen ez az eladónak szerencsés, ugyanis ha kicsi vagy nincs forgalom, akkor inkább odaadja az árut kis haszonnal is, majd a kapott bankjegyeket szertartásosan végighúzogatja az összes ruhadarabon.
"morning price": hasonló mint az előző, még akár délben is igaz lehet, ha nincs vevő. Gyakorlatilag az első vevőként jó árat lehet kialkudni.
Tőrt árusító asszonyok: Rp. 30.000 a kisebb tőr, Rp. 40.000 a nagyobb jávai tőr, Rp. 150.000-ért már adnak tőr és bárd kombinációt is.
Szertartás Pejengben
Pejengben, amely a gongjáról híres, megint nagy ceremónia készülődött itt a helyi újév előtt. Készültünk az alkalomra, vettünk szarongot mindketten, Andi pluszban még sálat a derekára és egy csipkés felsőt. Egyelőre nem értettük, hogy ki találhatta ki 30+ fokban ezt a viseletet (férfiak pl. még hosszú ujjú kabátot is vesznek fel néha), ugyanis már 10 méter után vizipólózott a t*k*m. Amúgy meg hiába vettem magamnak egy csinos kis szarongot meg fekete sálat, Gusti rámaggatott még egyet, egy ótvar gusztustalan sárgászöld selyem hatású virágmintásat, ami persze 90%-ban eltakarta az alatta lévőt, amit vettem. No mindegy, ez kellett, ha szertartás van, akkor kettő kell, ha csak bemész a templomba, egy szarong is elég.
Még a nagy felvonulás és tömegnyomor előtt sikerült lencsevégre kapni két, kézzel készített szobrot: az egyik egy malacból és annak mindenféle alkatrészéből készült (lásd a malacfejet a közepén), míg a másik "csak" rizsből. Egy elkerített kis részen kacsák hápogtak kevésbé lelkesen, valószínűleg már csak füstölve láthattuk volna őket másnap. Ezek után jól el tudja az ember képzelni, hogy a szertartásokra rettenetes mértékű pénzösszegeket illetve munkát szoktak áldozni.
Szertartásosan minden egyes közeli falu apraja, nagyja felkészült és átvitték, pontosabban átkísérték a falu szent oltárát a falusi templomból Pejengbe. Ez a következőképpen zajlott: hosszú sor, az utakat ellepik a lakosok, gyerekestől mindenestől. Természetesen rendőrök vagy inkább önkéntesek segítenek a forgalom terelésében, ami az autósok korlátozásában nyilvánul meg, pár táblát helyeznek el az út közepén. Egy kis séta után elérnek Pejengbe, ahol lerakják a az oltárt, leülnek kávézni, beszélgetni. Mások a helyi éjszakai piacon élik ki magukat, mint nálunk a búcsúban, itt is kell a gyerekeknek venni valami kis apróságot vagy egy jót enni a legközelebbi bódénál. Vettünk például főtt kukoricát, csirkedarabokat pálcikán mogyorószósszal (ayam sate), nasi campurt, szerencsére nem lett tőle semmi bajunk.
A végén persze, amit odavittek, ugye vissza is kell hozni. Megint összeáll az embersereg, a zenekarral egyetemben és szépen visszasétálnak a falujukba, ahol visszahelyezik a templomba az oltárt és elfogyasztják a felhalmozott adományokat: tornyozott gyümölcshalmokat, maradék rizst, a felfüstölt kacsákat és még ki tudja mit.
Blanco múzeum, Ubud
A múzeum belépője Rp. 50.000, benn fényképezni a festményeket nem lehet. Fejenként egy ingyen jeges teát is kapunk a belépéskor meglepetésként, gondolom, hogy az ott lévő vendéglőbe csábítsák az embereket később. Azért biztos ami biztos, megkérdeztük, hogy ingyen van-e :)
Megéri a pénzt a hely, szép, rendezett park vár első lépésként, majd a múzeum nagy, ékes bejárata. Benn az épületben a háttérben zene szól, tágas térben a képeket több szinten szemlélhetjük meg. A fia, Mario alkotásai is része a galériának a felsőbb szinten és a külön erotikus témáknak szánt szobában.
Ha a képeket végignéztük a kiállításban, még a stúdióba is érdemes bekukkantani, jó pár további képet találhatunk. Összességében véve megérte az árát.
Denpasar és tengerpartok egy napos túra
Galéria
Gusti egyik ismerőséhez mentünk még korán reggel, hogy megszemléljük a képeket a galériájában, csak úgy körbenézési szándékkal. Az egyik festmény annyira megragadott, ráadásul Andreának is tetszett, hogy beleszerettem és meg is vettem. Induló ár: Rp. 3.800.000, végső ár: Rp. 1.800.000
A kép, sajnos vakus fényképet tudtam csak készíteni a csomagolás előtt:
Orchidea kert
Kellőképpen meleg volt, amikor odaértünk, a látogatók kapnak vizes törölközőt is, mi valahogy kimaradtunk a jóból. Vezetett túra keretében mutatják be a helyi növényszaporulatot, főként orchideákat. Rp. 50.000 a belépő.
Denpasar, Puputan emlékmű
Az emlékművet azon helyiek számára emelték, akik ahelyett, hogy megadták volna magukat a hollandoknak, inkább öngyilkosak lettek saját kezűleg vagy az ellenség felé rohanva.
A tetején a kilátóban a város egyes részeit szemlélhetjük meg, benn pedig kiálítások találhatóak. Nekünk a legjobban Bali történelmét ókortól napjainkig bemutató, igényesen kidolgozott diaporáma tetszett.
Denpasar, Bali múzeum
A belépő olcsó, a minőség is ehhez igazodik. Kamerázni lehet Rp. 1000 díjért. Gondolom nem hivatalosan, önjelölt kísérők jelentkeznek körbevezetni természetesen pénzért, emellett árusok is zaklatnak benn magában a múzeum épületek közötti szabad tereiben.
Dreamland tengerpart
A part megközelítésekor az elején a csodálat árasztott el bennünket a dombos, zöldes környezetet látva, de ezt a későbbiekben enyhe undor váltotta fel, ahogy közelebb értünk. Azt el tudom képzelni, hogy a szörfösök szeretik a csodajó halálos hullámai miatt, a többi halandó pedig ki tudja miért téved ide, álompart helyett inkább rémálompartnak kellene nevezni. Kezdődik a jelenség már a parkolásnál, vége az aszfaltnak és a sziklás talajon kell manőverezni az autóval, hogy valami nagyobb kőre ne menjen rá. Ezek után a földes-sziklás úton kell lefelé sétálni a part felé, ahol egy kis szemetes tavat találhatunk, ami a magasabb vízszintnél átfolyó vagy a hullámzáskor átcsapó víz alkot. Továbbmenve számos üzlet, pontosabban akkoriban lehúzott redőny, mellett kell a betonjárdán sétálni a part felé. Ekkor már érinthető közelségbe kerül a betonkocka rettenet, ami talán szálloda lehet. Miután homokot ért a lábunk, átt kell verekedni magunkat az árusok motyói között, hogy végre vizet érjünk. Maga a tengerpart a természetes módján szép a nagy hullámaival és a meredek sziklás partrészekkel, kivéve persze a nagy zöld taknyot ami kevésbé hívogatóan terült el a parton.
Sanur tengerpart
Elméletileg az első felkapott tengerpartja Balinak. Na itt sem voltunk elájulva, a parton szállodák és éttermek sora, tarkítva a szokásos szarong butikokkal. Pont apálykor értünk oda, a tenger vagy fél kilométerre behúzódott, a kinn maradt pocsolyákban főleg gyerekek hemperegtek mint a kis varacskos malacok. Bár itt legalább szabadon lehet őket engedni játszani, ebben a vízben nem merültek el.
Gianyar
Este értünk ide a szakadó esőben, igazából bevásárolni akartunk a Hardys-ban valamint enni a messze földről híres helyi babi gulingból, azaz a malacból. A bevásárlás után megkértük Gustit, hogy rámoljon be nekünk pár adagot. Hazamentünk, hogy egy jót együnk belőle, de sajnos gyorsan a kukába landolt: a papírba becsomagolt adagban jócskán volt chili, hús csak elvétve, néhány szánalmas bőrdarabka, de azzal a vékony pácolt kinézettel, nem a jóféle ropogósra sütött malacbőrrel. Közelébe sem szagolhat annak, amit a temetési szertartásra készítettek és kóstoltunk Candi Dasa-ban...
Képek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése