Szingapúrban

Szingapúrba közvetlen Baliról indultunk, Denpasarból. Aznapi legelső sokkélményünket, no persze a kora hajnali felkelés mellett, induláskor a reptéren szereztük: kilépéskor is sarcot szednek, Rp. 150.000 (~ 3000 Ft) az ország elhagyási adó, hogy ezt mire fordítják a jó ég tudja. Cserébe kapunk egy szép is matricát :)

Az út kényelmes volt az AirAsia-val, a megrendelt Nasi Lemak Combo illata (szaga, kinek mi) viszont terjeszkedett alattomosan körülöttünk. Finom volt, eltekintve a benne lévő kacsintgatós kis egyben sütött halaktól, amelyek a ropogós élmény helyett kissén nyúlós és rágós tapasztalatban részesíttetek, így ezt a részén a fenséges ebédnek a kukaszörnynek hagytam.

Megérkezés Szingapúrba

A Changi reptér kellemes meglepetésként szolgál, szinte minden megtalálható itt az ingyenes WiFi-től kezdve a kis virágos kertig. A háttérben szóló zene szinte arra készteti az embert, hogy ott helyben verje fel a sátrat és ki se mozduljon onnan, akár lakni is lehetne ott, ha bennragadnék egy repteren, lehetőleg ezt választanám. Minden rendezett és megy mint a karikacsapás. Egyetlen nyűgünk volt, hogy a 3 napos turistakártyát, amivel a tömegközledési eszközöket lehet használni, sajnos nem volt módunkban ott helyben megvenni, Az információs pultnál a hölgy azt adta tudtunkra, hogy vegyünk egy sima jegyet majd másik metróállomáson vehetünk kártyát. No mindegy, a weboldalon a Changi repteret is mutatják, ahol lehetne kapni. ATM van a reptéren, de ugye aprónk nem volt, hogy tudjunk venni sima vonaljegyet az automatánál, így meg kellett kérni a metróállomásnál lévő kis hivatalt, hogy váltsák fel. Amúgy fizetni csak annyit kell, amennyit tényleg mész, az állomáson kiválaszthatod, hogy hova tartasz, majd ennek alapján kapsz egy vonaljegyet. A jegy tulajdonképpen egy kártya, amit feltöltenek a kiválasztott útvonal alapján valamennyi dollárral és később visszaváltható az automatáknál, hogy visszakapjuk az S$1 betéti kártyadíjat.

G4Station szálláshely

Nos, kicsit drágább backpackers, azaz hátizsákos, szálláshelyet választottunk, egy éjszaka S$ 80-ba került kétszemélyes ággyal, légkondícionálóval kettőnknek. Tapasztalataink vegyesek: a szoba tényleg kicsi, majd csak az ágy fér be és egy kis kétajtós szekrény, azon kívül szinte semmi. A vécé és a tusoló közös, de szerencsére tényleg elég tiszta mint ahogy hirdetik. A szinteken van külön kis konyha is, vízmelegítővel és poharakkal, szekrényben elektromos főzőlappal és pár konyhai eszközzel, lábossal. Eddig rendben is lenne, viszont a reggeli nagyon szegényes: egyféle kenyér, kenyérpirító, eper-, tojás-, ananászlekvár, margarin és mogyoróvaj a kínálat. Inni kakaót, teát, poros kávét és vizet lehet. Pár napig ez elegendő változatosságot szolgáltat, 17 napig már egy kicsit szegényes, így feldobtuk némi saját beszerzésű fokhagymával, borssal és zöldséggel. A wifi utolsó nap hagyott cserben minket és néha többször kellett próbálkozni a csatlakozással, amúgy rendben volt. Ha lett volna kedvünk, lehetett volna közös helyiségekben filmet nézni, Wii konzollal játszani. Mindenhol kamerák voltak beszerelve, a szintekre külön kártyával lehet bejutni, a cuccainkat így eléggé biztonságban éreztük.

Madárpark

A legnagyobb ismert madárparknak hirdetik, például itt található egyedülállóan egy 30m magas mesterséges vízesés, és ráadásul a madarakkal a helyet megosztja egy monorail vasúti megálló is. Link

Természetesen a Balin lévő madárpark után egetrengető újdonságot nem nyújtott, a szokásos pelikán, ragadazó madaras és egyéb bemutatók itt is szerepelnek műsoron, egy egész napot is simán kényelmesen és élvezetesen el lehet tölteni a parkban. Akinek meg fáj a lába, egyszerűen lusta vagy nincs ideje sétálgatni, az egész park végignézhető madártávlatból a vonatból közben némi angol nyelvű kommentárt hallgatva.

Ami tetszett: pelikán bemutató, a medencében oldalról nézve láthatjuk ahogy a madarak tepernek a vízben vagy ugranak a halak után; pingvinek, ugyanúgy láthatjuk oldalról a medencét ahogy úszkálnak.

Éjszakai állatkert

Egy hely, ahol a vad éjszakai állatok lesnek rád! Amúgy meg nem is, mert inkább döglenek valamelyik jól elrejtett sarokban, ahol még a farkuk végét se láthatod... Lestük az állatok legtöbbjét, de keveset lehetett észrevenni belőlük, a halászó macska se halászott sehol. Még a víziló is megpróbált beleolvadni a sötét éjszakába a reflektorok előtt... Amelyik meg csíkos, mint a zebra, no az meg állt bambán a távolban a prérin.

Persze azért jó móka volt: denevéres ketrec, növényevő denevérek hada röpköd belül, szinte érezni a bőrünkön az elsuhanó egyedeket. Lógnak a fán és majszolják a felaggatott gyümölcsöket, rémisztően jó! A másik kedves élményünk a repülő mókusokkal esett meg, szuggeráltuk a fenn egy ágon pislogó jószágokat, hogy na, vajon mikor repülnek már, de csak vakaróztak helyben. Elindultunk kicsit sétálni a ketrecben, amikor fejünk felett elsuhant az egyik, majd a sötétben halálra rémisztve két helyi lányt, mellettük landolt a járdán és felspurizott valamelyik fára. Utána beindult a móka és kergetőztek egy kicsit, megfűszerezve pár vitorlázással. Tetszett!

Állatkert

Van itt sokféle jószág, az út felett himbálózó majomtól, bébi vizilónézdétől kezdve a lustán sziklán heverésző fehér tigrisig minden. A napot viszont rosszul választottuk ki, hétvégén tévedtünk erre és kijött rajtunk a tömegiszony... Nem sokáig bírtuk, tettünk egy kört körbenézni, beugrottunk 1-2 bemutatóra, túlélőshow keretében szereztük némi ebédre valót a hatalmas tömegben és sorban, majd elmenekültünk az eső és az emberáradat elől. A déli vadászat persze megérte, mert gigászi és ízletes adagokat szereztünk be, az állatokat viszont csak kutyafuttában láttuk. Gyerekkel tökéletes, ha bírja az ember a tömeget.

Sentosa

Kis sziget, tulajdonképpen élménypark, amit vasúttal, busszal vagy autóval tudunk megközelíteni, ki tudja miért, gyalog nem lehet átmenni. S$ 3 -ért a Vivo City bevásárlóközpont harmadik emeletéről tudunk például vonattal átmenni.

A következőket néztük meg:

Tiger Tower: torony, amelyen egy fánk alakú szállítóeszköz mászkál fel és le, közben pedig forog, hogy minden részét lehessen látni Szingapúrnak 110m magasan. Kiválóan lehet látni mindent!

Lepkepark: bogaras és lepkés park, ami tulajdonképpen egy nagy ketrec lepkékkel, ahol nem tudnak olyan messze elmenekülni előlünk... Ha megunják a virágokat a kertben, akkor a banándarabkákra vetődnek rá nyalogatni...

Vízalatti park, delfin show: simogatni lehet itt mindenfélét, ráját, tengeri csillagot és egyéb halakat. Etetni is lehetett párat, persze az anyag pár dollárba kerül.

Song of the Sea: a part mellett pár faviskót húztak fel cölöpökön, ami része a shownak. Este lehet megnézni a műsort, ahol a nagy attrakció a lézerekkel megvilágított vízpermet, amire kivetítenek rajzfilmfigurákat, elmesélve egy történetet amely egy hercegnő megmentéséről szól. A bemutatóban egymást váltogatják a pirotechnikai, fénytechnikai elemek, vizes-lézeres rajzfilm és a pár emberből álló éneklő kis csoport ténykedése. A látvány magáért beszél, érdemes megnézni, egyedülálló!

Siloso tengerpart: strandröplabdapályákat találhatunk itt, no meg persze éttermeket és szállodákat. A legnagyobb nyüzsgés, partik itt vannak.

Palawan tengerpart: kisebb, elkerített részen található lagúnaszerű part. Itt látható ázsia legdélebbi pontja. A tengerpart nyugis, kevés látogató fordul meg erre, pihenésre kiváló.

Visszaút Balira

17 nap után indultunk vissza Denpasarba. Az út nyugodalmasan telt, Balin megúsztuk a "Porter" segítőkész helyi kollégákat, akik a csomagjainkra pályáztak. A vámon nem volt semmi gond, bevallottam a 2 telefont, 1 fényképezőgépet és 1 laptopot, meg sem nézték.

Képek: