Úgy döntöttünk, hogy ajánlás alapján megnézzük a Taro-i elefántparkot, ahol szumátrai elefántokat tartanak és befizetünk mellé biciklizésre és raftingra is. Kezdődtek a nehézségek, valamiért a paypal nem engedte, hogy kifizessem online a túrát (www.baliadventuretours.com), szidtam is rendesen, maradt a jó kis készpénzes fizetés, fejenként 171 USD-t kóstált a három egyben. Na, gondoltam, nem baj, felhívom őket. Sajnos telefonon keresztül nem tudtam elmagyarázni, hogy hol szedjenek fel, mert nem hotelben lakunk és valamiért két utca kereszteződése nem elég neki (Maruti Lane, Dewi Sita Street, Ubud Kelod a címünk, házszám nélkül). Mindegy, mondtam neki, hogy a Monkey Forest Rd-on van egy focipálya, ott várjanak. Nem voltak pontosak, fel is hívtam őket, hogy most jönnek vagy sem. Kb. 20 percet késtek (8.30-9.00-ra ígérték magukat, 9.20-ra jöttek), amúgy kedves volt a sofőr, benn az autóban már egy mézesheteken lévő New Zealand-i, de totál indiai kinézetű házaspár pislogott. Becsüccsentünk és autókáztunk több mint egy órát, mire odaértünk a tetthelyre, egy étteremhez egy dombtetőn.
Biciklizés: lefelé mentünk egész úton, így családoknak is ajánlható, két komolyabb emelkedő volt, de háromnegyedig fel lehet menni lendületből. Az ember ujjai gémberednek el a folyamatos fékezéstől... Megnéztük a vagy 1000 éves falut amit még a filippínók alapítottak, voltunk kávéültetvényen (arabica), láttuk a kakasviadalok helyszínét (maga a viadal nem illegális, csak a hozzátartozó szerencsejáték), egy helyi falusi házat belülről. Több generáció él együtt általában, égtájak alapján helyezik el az épületeket, van pl. szent szoba is. Kb. 17 éves korukban házasodnak. A csoport szétvált az utolsó helyszínen, akinek három programja volt egyben, azt bekísérték az elefánt parkba aszfaltos és főleg földutakon keresztül. Na ide kellett tényleg a mountain bike :) Ha lett volna több időnk, még a kakasviadalt is megnézhettük volna.
Elefántozás: elég szoros a program, fél óránk volt ebédelni az elefántos bemutatóig. Az ebéd kiváló volt, svédasztalosan rakták ki a többféle húsos és vega főételt és a nagyon ízletes töklevest. Még desszert is volt vagy ötféle, bár ezek közül a palacsinta ízlett a legjobban (dadar gulung). Tele pocakkal átvándoroltunk a bemutató helyszínére, kb. fél óráig szórakoztattak minket az elefántok, mászkáltak jobbra-balra, kosaraztak, fociztak, festettek. Amennyiben valaki vállalkozó szellemú volt (bár nem tudom mennyit kóstált), akkor a fehér pólóját befestette az elefánt, csak ki kellett állni a festőállvány elé széttárt karokkal... Egyből a show után mentünk elefánton lovagolni, szép kényelmesen át lehetett mászni rájuk mert az emelvény fala mellé álltak. Fél órás baktatás következett, beszélgettünk "Tia", az elefánt, gondozójával, néztük ahogy gyártja az előttünk lévő elefántos egység az outputot (volt minden, pár kókuszdiónyi gombóc meg fél hordónyi folyékony). Egy gondozó egy elefántot terel csak, összenőnek, szinte barátok. Érdekes, hogy emellett nem egy kifejezetten jó "állás", sőt, nem is állás, az elefántok terelgetése. Ráadásul a gondozó szerint elég megterhelő, ha egész nap kolbászolnak és nem pihennek. Amúgy az elefántok boldogok, ha kapnak elég kaját, több mint 200 kiló növényt kapnak naponta. Banánlevelet viszont ritkán, az csak extra! Amúgy a banán és a levél kell a szertartásokhoz is, inkább oda viszik. Körbeértünk a szép kis ösvényen, majd belementünk az elefánttal a vízbe és a földön álló kollégák segítettek fényképet készíteni. Kiszáltunk, megköszöntünk majd rohantunk egyből a raftingra.
Rafting: több mint egy óra utazás megint a rafting helyszínre a New Zealand-i párral. Beöltözés, a táskákban nem hagyunk semmit, amire egy több felirat is felhívja a figyelmet, mert nem vállalnak felelősséget semmiért, amit a táskákban hagyunk. Van vízhatlan tatyó amiben az értékeket elhelyezzük szóval ez igazából így nem probléma. Hosszú lépcsősoron lecsattogtunk a folyóig, ahol a vezetők fújtak még a hajókba, elpakoltuk a cipőket aztán nyomás. Hölgyek a közepén helyezkedtek el a hajónak, így nem kaptak annyi vizet :) Az elején ülve izgalmasabb volt, bár csak néha nőtt meg az ember adrenalinszintje, igazából családosoknak is bevállalható, nem sokat repültünk a hajóval. A környezet viszont lélekzetelállító, mindenképpen érdemes megnézni! Egy helyen még faragások is vannak sziklában több száz méter hosszan, vízeséseket, madarakat és szép villákat láthatunk. A végén az utolsó 50 méterre beleugrottunk egy kicsit a vízbe. Kiszálltunk, majd elkezdtük a felfelé mászást a lépcsősoron a fenn lévő étteremig, ahol tusolási lehetőség várt minket. Na itt állt lesben a sok helyi, hogy eladjon nekünk pár raklapnyi cuccot. Egy hölgy egészen végig elkísért és mindent megpróbált, hogy megvegyek egy Bali feliratú pólót, indulási ár 150.000 Rp volt, az utolsó ár pedig 10.000 Rp. Az étteremben már nem kaptunk semmit, igazából itt akarják eladni a raftingról készített fényképeket és DVD filmet. Mi ittunk egy juice-t, amiért persze fizetni kellett, készítettünk pár fényképet a lenyűgöző rizsföldekről amire kilátás nyílt az étteremből és utána 20 perc autózás várt minket a szállásig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése