2010. január 16., szombat

Campuan ridge és pihenés



Eljött a következő nap és elép vadnak éreztük magunkat, hogy körülnézzünk gyalog a környéken. A Lonely Planet-ben kiváló Ubud környéki túraajánlatok vannak, kiböktük az egyiket, aminek a neve "Campuan ridge". A "Campuan" jelentése a leírás szerint: "Ahol két folyó találkozik". A térképen is látható a V alakzat, ahol a két "hatalmas" folyó egybeolvad.

Túra hossza: 7 km
Időtartam: 3 óra

Felszerelkeztünk mindketten papuccsal és hátizsákkal majd nekivágtunk. Túlélve a piac és a főutcákon a sok "taksi, taksi", "transport, transport" rámenős vállalkozókat Ubud központjában, továbbcsattogtunk nyugat felé. Egy hídhoz értünk, ami pont a két találkozó folyó felett van, nosza csináltunk pár képe. Vakargattam a fejemet és rájöttem, hogy elhibáztuk az elágazást, fordítva megyünk az ajánlott útvonalon. No nem baj, visszacsattogás fel az Ibah luxusvillához, ahol a behajtó után egy sorompó van, ami már a villa területére vezet. Persze hozzátartozik egy egyenruhás morcos úriember is, akinek még ez sem elég elrettentő, gyengébbek kedvéért egy B5 méretű felirat is van a falra ragasztva, hogy "Campuan ridge trekking" melyik irányban van :)
Kicsit tovább gyalogolva, az előzővel megegyező felirat segít, hogy ne a templomszerű építményben keresse az ember a kiutat, hanem egy kis lépcsőn vezet a keskeny út tovább az úticélunkhoz.
Elhagyva a városias részt, a magas elefántfűvel szegélyezett, kövekkel kirakott úton caplattunk a dimbes-dombos vidéken keresztül majd találkoztunk a félszemű "rablóval".
Egy helyi úriember, akinek a bal szemén szürkehályog virított, lelkesen vigyorogva csápol felénk és üdvözöl. Na ez már gyanús. Lábánál egy bárd és 3 kókusz. Miután átestünk az udvariaskodáson, belekezd a mesébe: ő, amikor még mi nem láttuk, kiszúrt minket a távolból és hogy jót tegyen nekünk, a félszemű akrobatánk a kábé 500 méterre lévő susnyáson és folyón túli fára felmászott iziben, és persze csak nekünk, ugye, loholt vissza a sok kókusszal, hogy itt várjon minket az úton. Még meg sem izzadt :) Miután az utolsó szót is kinyögte, felkapta a bárdot, négy nyeséssel kinyitotta mind a két kókuszt és a kezünkbe nyomta, hogy igyuk. Persze arról, hogy ez mennyibe fáj nekünk, szó se volt, majd a végén, amikor összekapartuk az "aprót" és adni akartunk neki 7000 Rp-t, aszongya, hogy ez inkább 20000 a kettő. Na akkor bepróbáltuk a váltós trükköt, hogy nekünk csak 100000-esünk van, sajna tudott adni visszajárót. Majdnem átváltottunk morcosba és otthagytuk, hiszen ránktukmálta, Andinak meg nem ízlett, így ő az övét nem itta meg. Én meg már kettőt már nem bírtam, az árat pedig sokalltuk, rádásul erőszakos is volt a fickó. A kókusz leve kicsit savanykás volt, nekem mondjuk bejött. Végül kissé morcosan otthagytuk neki a 20.000 Rp-t, mert tudott visszaadni a százasból, de volt olyan pillanat, amikor azon filóztunk, hogy lerakjuk a 7k-t és otthagyjuk a csudába.
Puffogva továbbmenve beértünk egy kis faluba, amiben a Koko club is van, ahol az utca széles de az út ramaty. Falusias környezet: tyúkok és tehenek mindenfelé, az egyik tehén kocogott is velünk egy ideig, még néztük is, hogy ez vajon mit akar tőlünk ;)
A falu után rizsföldek következnek, ahol úgyszintén találunk művészházakat kirakott festményekkel, itt el tudja képzelni az ember, hogy a gyönyörű tájtól megjön az ihlet. Az út mellett, szép kilátással a teraszos földekre, található egy kávézó, valószínűleg a B5 méretű feliratokban erre gondoltak mint trekking úticél. Nem állunk meg, még jól érezzük magunkat, csak a lábunkat dörzsölte ki papucs, muszáj volt félreállni az út szélére ragtapaszolni.



Kicsit tovább gyalogolva a Bangkiang Sidem faluba érünk ahol az út már kezdett jobb lenni. A falu vége felé van egy T elágazás, itt balra fordultunk, bár ez nem biztos, hogy a könyv által javasolt útvonal, de erre ment a forgalom, szóval annyira nem lövünk mellé, gondoltuk.
Na ezek után kezdődött még a szintkülönbséggel teli rész, az út szélén kacsáztunk fel-le a dombokon, majd beértünk Payogan faluba, ahol benn is azért voltak érdekes és meredek útszakaszok. Itt már kezdtünk aggódni, hogy jó fele megyünk-e, azaz Ubud felé, Andi érdeklődött a helyi boltban, hogy jó irányba megyünk-e. Végigmentünk a falun és egy forgalmas T elágazásnál megint találtunk egy "trekking" feliratot abba az irányba, ahonnan jöttük, na ekkor megnyugodtunk :)
A T-nél balra kanyarodva Ubud felé indultunk a főúton, hosszas caplatás után a térkép által is jelölt Mosaic kávézóhoz értünk. Na ekkor már nagyon nyüsszögtünk a papucs miatt, már majdnem inkább mezítláb mentünk volna tovább. Keresgéltük a térképen illetve a leírásban lévő balra kunkort (ösvényt?) a kávéző mellett de csak egy üres telek volt ott illetve lentebb egy keskeny útszerű valamit találtunk saras tankcsapdákkal. Ezt kihagytuk és inkább a főúton mentünk tovább, ahol beücsörögtünk egy kis helyi "étterembe": bambuszból készített előtér, fa asztalok és igazi útszéli kocsma hangulat. Már csak azért is, mert 4-5 külföldi, de látszólag régen itt élő arc (beleértve egy 60+-os urat is) poénkodott és vígan iszogatott a mellettünk lévő asztalnál. Nagyon jót ettünk, én malaclevest, Andi mai gorenget (tészta) majd folytattunk az utunkat a szállás felé.
Hazaérve eldöntöttük, hogy pár napig nem sétálunk sehova papucsban :)

Íme a képek, fűszerezve pár Ubud utcaképpel is:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése