Második nap

Kegyesek voltak a helyi istenek, a viharos eső csak este jött, egy szép napsütéses napot kaptunk. Na mai nap is volt egy művészünk, csontból készült nyakékeket hozott a reggelizés közben, Andi kedves volt vele, én behúztam a nyakamat és gépeltem tovább ;) Andi megnéze a portékát és kedvesen hárította a dolgot :) Egyelőre nem vásárolunk be, ráérünk az utolsó hónapon is, már ha akarunk hazavinni egy raklap giccset.
Reggeli után az egyik vendéglátó srác (egy családnál lakunk tulajdonképpen akik vezetik az egész szálláshelyet) akadozó angolsággal kérdezte, hogy mi a napi programunk. Erre megemlítettem neki a madárparkot (www.bali-bird-park.com). Valamit motyogott magában, hogy megkérdezi a barátját, eh, legyen. Gondoltam majd megyünk autóval, úgyis írják, hogy szerveznek ilyet, hiszen a reptéri transzfert is ők oldották meg. Na erre kiderült, hogy tulajdonképpen úgy gondolta, hogy motoron (kismotor!) fogunk utazni! 10 percen belül már két motorbiciklin ültünk Andival mint utasok és vittek minket a parkba. Kapaszkodtunk ám rendesen! Én még nem is ültem motorbiciklin, szóval érdekes élmény volt a helyi közledéssel kombinálva ;) Végül is élveztem az utat, fél óra után elgémberedett hátsóval leoldalaztam a motorról és irány a madárricsaj.

4 órát töltöttünk el a parkban, mindenkinek javaslom! A fő attrakció ugyanis nem is a beketrecelt állatok nézegetése, hanem a pápuai, bali madárházak, etetések és a bemutatók. Hihetetlen érzés, amikor etetés közben közel jönnek a madarak, kezedből esznek illetve rádtelepednek. A személyzet még azt is megengedi, hogy pl. etess hornbill-eket szöcskével, vagy pelikánokat hallal. Amúgy vigyázni kell velük, az egyik papagáj úgy végigrágcsálta a fülemet, gondolom a szeretet jeleként, hogy még utána is fájt...

A madárház után elugrottunk a közeli majomerdőbe. Hát, mitagadás, csalódás volt mindkettőnknek, jobb élményt vártunk. A templomok zárva vannak, bemenni nem lehetett, csak a bejáratból lehet fényképezni. Elméletileg lehet csatlakozni a templomi ceremóniához, persze csak szigorúan bíalinéz ruhában! A majmok aranyosak, vagy inkább idétlenek és morcosan kajára hajtók. A tursták kézből etetik őket illetve magasra tartva a gyümölcsöket ráveszik őket, hogy felmásszanak értük, ami egy ideig jó móka lehet, de nekem valahogy nem jött be. Igazából számomra a helyi magas fák illetve a környezet a csodálnivaló. Belépő 15.000 Rp.

Este a közeli templomszerű valamiben befizettünk a csütörtök esténként tartott táncműsorra (www.gamelanpuspakirana.com), 19.30-kor kezdődött, 21.00-ra lett vége. A szúnyogok csak szolídan harapdáltak meg minket közben, a helyi állomány ilyen kis aprókból áll, hihetetlen gyorsak és nagyot harapnak, lecsapni már csak akkor tudod mikor begőzölt az agyuk a sok vértől. A következő táncoka láttuk: pendet, baris, legong, cendrawasih, truna jaya, asmat (pápuai). Videókat csináltam, majd töltöm fel szépen lassan. Belépő 75.000 Rp. fejenként.