A reggelit a parton lévõ kõbõl faragott asztalra kértük, kellemes egy érzés kinn ücsörögni...
Meglesett közben az elõzõ napi barátunk is, már alig várta, hogy befejezzük a nyammogást. Miközben tele pocakkal üldögéltünk mint a jóllakott verebek a dróton, odaoldalazott és az udvariassági kérdéseken túlesve megkérdezte, hogy akkor megyünk-e snorkelezni. Erre elmeséltem neki, hogy igen, megyünk, de másvalakivel, akitõl jobb ajánlatot kaptunk és nem kellett akkor azon nyomban eldönteni. Na ekkor morcos lett... :) Hogy, ahá! Szóval mi így gondoltuk a körbenézést! Mint ha ez egy tiltott dolog lenne, mást választani. Meg hogy akkor mennyit is ajánlott a másik.
Egyébként is, õ úgy gondolta, hogy nézzünk körbe, majd mondjuk el neki, hogy találtunk olcsóbbat és akkor õ annyiért is bevisz minket. Meg hogy nem fair, hogy mi ezt így gondoltuk. Meg hogy inkább mondjuk le, amit már megígértünk a másik srácnak. Szóval vitatkoztunk egy kicsit, elmondtam neki a mi nézõpontunkat, de úgy tûnik, mint ha szerintük le lehetne stoppolni az embert. Azaz ha már ott lakunk és õ környékezett meg minket az ajánlattal, akkor csak nála lehe igénybe venni a szolgáltatást vagy legalábbis mindenképpen esélyt kell adni szegénynek, hogy mondhasson alacsonyabb árat is, ugye ha már van konkurencia. Ezek után meg voltunk gyõzõdve, hogy jól választottunk :) Wayan kedvesebbnek és korrektebbnek tûnt....
Miután kissé morcos hangulatban hagytuk ott a reggeli romjait, elsétáltunk Candi Dasa másik végébe a Wayanunkhoz. Kicsit korábban értünk oda, de már vártak minket. Több maszkot és uszonyt is végigpróbálhattunk, majd miután megtaláltuk az igazit, Wayan belökte a csónakot és beröffentették a motort. Kábé 5-10 perc pattogás után oda is értünk a szigetekhez.
Az áramlatok miatt kértük, hogy Wayan is jöjjön be snorkelezni, addig a másik helybéli a csónakot terelgette evezõvel. Murénát, kisebb halrajokat, korallokat és medúzákat lehet meglesni a környéken. Vigyázat! Hiába tatarozza magát az ember fényvédõ krémmel, simán lejön ennyi idõ alatt! A leégés elkerüléséhez póló és rövidnadrág használata ajánlott!
Jó másfél-két órát tekeregtünk némi pihenõvel beiktatva, majd kivittek minket a partra. Ha innen szerettünk volna továbbmenni a fehér homokos tengerpartra, az 200.000 Rp. lett volna, ezt inkább kihagytuk és visszasétáltunk a szállásra. No de közben találkoztunk Gedével: a szokásos "transport" szöveggel támadott, viszont ráharaptunk, mert a fehér homokos partra vitt volna minket 50.000 Rp/fõ áron, oda-vissza.
Ez meg is tetszett nekünk, így nyélbe ütöttük az ügyet még aznap. Jó sokáig mentünk motorral a kanyargós-tekergõs úton fel a hegyre meg le a hegyrõl, majd még egy keveset pattogtunk a földúton is. Persze itt is ismerõshez vittek a parton, a napágy darabja 10.000 Rp. és helyi warungok, kis bódés éttermek, szolgálnak inni és ennivalóval. A juice orbitálisan drága a helyi viszonyokhoz képest, egy pohár mangó 15.000 Rp., saláták és szenvicsek is vannak max. 20-25.000 Rp-ért.
Aznap már kisnorkeleztük magunkat így nem kölcsönöztünk eszközöket. Délután 5 körül zár a strand, mi 6-ra kértük a visszamenetelt, szóval érdeklõdve néztük, hogy kirakják-e a szûrünket a napágyakról. Nem volt gond, simán elücsörögtünk
5.45-ig, majd a srácok megérkeztek és motorral visszavittek minket a szállásra. Az úton Gede nagyon ajánlgatta, hogy menjünk megnézni a temetési ceremóniájukat, mert lesz ám ott malac. Hmm, ez nagyon jól hangzott, mert úgyis fájt már a fogam egy kis ropogós malacsültre és Gianyar-ban még nem voltunk letesztelni a helyi piaci kinálatot. Megkérdeztem Gede-t, hogy mennyi be fog ez nekem fájni, erre jött a sablon szöveg, hogy ne aggódjak, majd adok adományt :) Kicsit vakartam a fejem, de nem volt rossz érzésem a dologgal kapcsolatban, így belevágtunk.
Babi Guling
Második éjszaka után kicsekkeltünk és leraktuk a nagy hátizsákjainkat a recepción, majd Gedéékkel elindultunk motoron a falujuk felé. Nem volt messze, Candi Dasa után még pár perc motorral, lekanyarodva a földúton egy kis zötykölõdés és
már ott is voltunk. A család nagyon kedves, egybõl megkínáltak kávéval és banános sütivel is. Gede mondjuk Gustinál kevésbé tud jól angolul, de attól függetlenül jól megértettük egymást. Tiszta, rendezett helyen laknak, amikor a szarongot és egyéb kellékeket kaptuk, abban a szobában is tökéletes rend volt. Felesége és páran mások is tudtak valamennyit angolul, szóval jól éreztük magunkat. Délelõtt 9-tõl 12.30-ig tartott a ceremónia, több család is használta a templomot így mindenkinek ki kellett várni a sorát. A három sült malacot muszáj volt valamiért megsétáltatni és bevinni a szertartásra, gondolom pár falatot áldoztak is belõle. Korán reggel leszúrják a malackákat majd jó ropogósra sütik, igazából már kora délelõtt lehetne enni belõle. miután kiücsörögtük magunkat a várakozásban illetve a szertartás alatt, visszamentük a bázisra és kaptunk a helyi menübõl: valami zöldbabos saláta, valamilyen vörös, vért tartalmazó saláta és persze a rizs malac kombó. A malac bõre teljesen kemény, nem is a húson van felszolgálva, hanem mellette. Kaptunk egy jó darab malacot és kellemesen jól is laktunk. Gede ajánlotta, hogy maradjunk aztán a malac után igyunk velük arakot, de a jegyünk már megvolt és az utazást már megrendeltük arra a napra, szóval inkább nem dobtunk ki 250.000 Rp-t az ablakon némi pálinkázásért. Gyorsan visszavittek a szállásra és loholtunk nyomban a Perama irodához. A lelkünkre kötötték, hogy aztán legyünk ott 13.00-ra, persze a busz 13.30-kor indult menetrend szerint. 13.10-re oda is értünk, aztán ücsörögtünk egy keveset magunkban majd egy kis mikrobusszal folytattuk az utat Amed felé. Az úton esett szinte végig az esõ, ránk is a kocsi eresztékein keresztül :)
Ke'pek folyamatban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése