Pihenés Padang Bai-ban

A busz (shuttle bus) amit a lovinai szálláson rendeltünk igazából egy autóvá alakult, valószínûleg azért, mert nem volt nagy a létszám, 4-en utaztunk összesen. Andi bepréselõdött hátra két maximum 19-20 év körüli hölgy mellé és negatív értelemben jól szórakozott a maga módján :) Amíg az egyik olvasni próbált, a másik végig folyamatosan karattyolt változatos témákat felhozva kissé vihogós stílusban. Haladtunk kábé 10 percet, amikor megálltunk egy útmenti kis bolt mellett, a vezetõnk kiszállt. Reméltük, hogy nem újabb utastárs, már így is lapjával ültek hátul, maximum az ölembe fért volna valaki vagy a tetõre. Amíg ezen viccelõdtünk, az eddigi kellemes, inges és ha nem is barátságos, de nem riasztó arcberendezésû sofõrünk hirtelen kicserélõdött egy fehér szakadt pólós, kusza és hiányos fogazatú és ezt meg is mutatva mosolygós, kissé bamba úrra, aki körülbelül annyit mondott, hogy uff. Aztán beült és már mentünk is, mindenki csak pislogott az autóban, hogy ezt hogy. Persze egy kukkot nem tudott angolul a helyi városneveken kívül. Mindegy, legalább nem az erdõbe vitt minket, láthatóan a fõúton haladtunk :)
Kb. 9.30-kor indultunk és 11.30-ra Ubudba értünk, ahol már csak ketten maradtunk ugyanabban az autóban, huh milyen megkönnyebülés. Szerencsére nem kellett átszállni, tovább folytattuk az utat Padang Bai felé. Ki is rakott a hiányos fogsorú és néha krákogó vezetõnk a kikötõnél, ahol amikor már az egyik lábam kinn volt, kaptunk egybõl egy szállásajánlatot. Hárítottunk, majd gondolván, ahogy Liam hirdette a Zen Inn-ben lévõ szép szobákat Rp. 150.000-ért, úgy voltunk vele, hogy inkább oda megyünk.
Tapasztalat: a Zen Inn a kikötõnél lévõ parkoló mögött található, elõtte 4 méterre a parkoló magas kerítése taKarja a kilátást. A szoba egyszerû, kissé érdekes stílusban berendezett, keverednek a nyugatias és a helyi elemek. A kis hátsó udvari rész nem igazán nyújt kényelmes környezetet, pár növény próbál buja hangulatot teremteni, a fehér fal zöld a mohától, az ülõalkalmatosságokról ráragadnak mindenféle lepergõ anyagok az ember kezére és hátsójára. Andi nyomorát még nehezítette a szúnyogok hada, érkezésünkkor jócskán megkóstolták még az étteremben. Persze ezt ne írjuk a Zen Inn számlájára :) A WC és a tusoló egyszerû és tiszta. Az árak az étteremben jócskán elszaladtak a mi elképzeléseinkhez képest, de a húsok mérete kompenzálja nagyjából: pl. Rp. 55.000 egy vastagabb szelet sertéshús krumplival és uborkával. Liammal az elsõ nap nem is találkoztunk, végigsétáltunk a városon másik szállást keresve és megnéztük a Blue Lagoont. Találtunk is bungalow-t (Billabong) Rp. 100.000-ért reggelivel, illetve van nem messze tõle az ubudi Sayonghoz hasonló, szépen berendezett tégla bungalow is udvari medencével Rp. 200.000-ért.

Billabong

Másnap úgy döntöttünk, hogy magunk mögött hagyjuk a Zen Inn sötét szobáit, ahol a nagy gekkó és a neszeszer tartalmát csócsáló csótány is lakik, és kivettünk egy Rp. 100.000-es fából és bambuszból készült bungalowt. A fürdõszoba még fapadosabb itt, a wc-be termelt tartalmat manuálisan egy vödör vízzel tudjuk eltüntetni, a wc feletti tartály csak az ellenség megtévesztésére szolgál, esztétikai funkciónál nem bír többel. Reggelire szép nagy banános palacsintát választottunk, tejeskávéval és gyümölcssalátával. Jól is laktunk rendesen, elégedett képpel bambultunk utána. A szennyes mosatása viszont drága, darabra megy, jó sokat összegyûjtöttünk egy nejlonzacskóba, amire elég húzós, Rp. 80.000 mosási költséget számítottak fel, viszont még aznap készen lett, mert szárítót is használtak. Vizes palackot itt is fel lehet tölteni Rp 2000-ért, de ennél olcsóbb a Topi Inn, ahol Rp. 1000-ért is kapunk 1,5l vizet.

Snorkelezés és tengerpart

A Topi Innben napi Rp. 25.000-ért kölcsönözhetünk maszkot, pipát és uszonyt, 3 napra már odaadták napi Rp. 20.000-ért is. Ugyanúgy kölcsönözhetünk a Blue Lagoon (kék lagúna) parton is a helyi éttermeknél. Megnéztük a fehér homokos tengerpartot is, ami a kompkikötõtõl délebbre van és az északabbra lévõ kék lagúnát is. A kék lagúna kiépítettebb a két helyi étteremmel, szerencsére olcsóbb árakkal rendelkeznek: fõétel 17.000-35.000, juice 8.000, banános palacsinta (de szép nagy) 15.000. A kék lagúnában lehet ágyat bérelni 15.000-ért, a fehér homokos tengerparton szinte semmi nincs, csak bambusztetõs pihenõ, ahol a homokon tudunk feküdni illetve pár tákolt helyi étteremszerû bódé, ahol csak a tényleg merészek kérjenek bármilyen italt.
Búvárkodni és snorkelezni jobb a kék lagúna, ahol inkább zátonyos és korallos a tengerfenék, amúgy a fehér homokos parton is lehet sok halat látni, no meg több szemetet is a tengerben.

Találkoztunk Gustival és megbeszéltük, hogy február 27-re visszamegyünk Ubudba, mert egy 11 napos szertartás fog kezdõdni 28-án amit érdemes lenne megnéznünk. Lefoglaltuk megint szállást az ubudi Sayong házban, megvettük a drága jegyet Gilire a Gili Cat-nél majd otthagytuk Padang Bai-t a kis szigetekért.