Megkedveltük Gustit, úgy voltunk vele, hogy egy közös programot érdemes vele kipróbálni. A falujában tudott kölcsönkérni autót. Korán kezdtünk, felvett minket reggel nyolckor és elindultunk Besakih, az "Anyatemplom" felé. Az autó légkondis volt és Gusti jól tud angolul, szóval kellemesen utaztunk.
Gunung Kawi
Elsõ megállónk Gunung Kawi volt, ami egy sziklatemplom-együttes. Még korai idõpontban érkeztünk meg, így szerencsénkre a kütyüárusok nagy része még nem hergelte fel magát a turisták lerohanására, így az út mentén csak 1-2 üzlet volt nyitva. A hely árusok helyett egy balinéz kutya, "stupid dog" :) (na errol majd lesz meg bejegy, követte a nyomunkat lelkesen, akár mint ha a sajátunk lenne. Leereszkedve a templomhoz a "szokásos" teraszos rizsföldeket és a kora reggeli hûvösebb idbõben ott dolgozó embereket láthattunk. Itt õk még kézimunkával egyengették, simították el a földet a következõ ültetés elõtt, ami elég kemény fizikai munka. A templom maga azért érdekes, mert sziklákba vájt 7 méter magas fülkéket találunk épületet ábrázoló faragásokkal, amikhez pár fokos lépcsõ visz fel. Természetesen oda nem mentünk fel, de a különbözõ templomrészeket, a ceremóniára felkészülési részt és a belsõ, aranyozott tetõvel rendelkezõ épületeket körbe lehet nézni. A templomnál lévõ nagyobb patak és a fák érdemelnek még külön figyelmet.
Tampaksiring
Következõ megállónk Tampaksiring volt, ahol egy turisták által kevésbé látogatott templomot néztünk meg. Igazából a helyiek a forrásvízért mennek ide, imádkozni (megtisztulni) vagy fürdeni. A nõk járnak ide rendszeresen megtölteni a mûanyag benzineskanna kinézetû vízhordó tartályaikat majd viszik haza. A bejáratnál egyszerû kék szarongokat (lepedõket) találhatunk, természetesen mint máshol is, a belépés szent helyekre csak ennek viselésével lehetséges. Napközben pár helyi itt tanyázik a bejáratnál és elvárják, hogy valamennyit (5-10000 Rp) dobjon be az ember az adományos dobozba, fõleg, ha szarongot is kér az ember. Magunkra tekertük a kellékeket, majdaA bejárat után meredek lejtõn és lépcsõn ereszkedtünk le a szent hely alsó részébe, ahol a nemenként elkülönített fürdõrész található. A meztelen fürdés elfogadott, a forrásvízet tartalmazó kis vízesésnél masszíroztathatja a hátát és vállát az ember. Fentebbi részen tilos a vizet inni illetve fürödni, ezt csak az alsó részen tehetjük meg. Indonéz nyelvû szövegek hívnak fel a belépéskor a csúnya gondolataink kinnhagyására, hogy ne szennyezzük be a helyet...
Tetszett a nyugodt, turistáktól mentes környezet, így késõbbiekben vissza is mentünk Gustival fürdeni a forrásvízben és egy kis rövid szertartást bemutatni a fürdõhely mellett lévõ parányi templomban.
Kávéültetvény, bemutató kert és kóstolás
Az úton megálltunk Gusti egyik ismerõsénél, ahol kávéültetvény és egy kis bemutató kert van: találunk itt kakaót, citromfüvet, mandarint, mangosteent, snake fruit-ot, kávét, vaníliát és fakérget, amibõl fahéj lesz. Nagyon kedvesek a helyiek, még pár magyar szót, mondatot is tud a vezetõjük. Láthatjuk itt a kávé helyi módszerrel történõ pörkölését és egy beketrecelt Luwakot is. Természetesen ez is üzlet, de a kedvesebbik fajta, ingyen meg lehet kóstolni a következõket: ginseng kávé, citromfû tea, gyömbér tea, kakaó és bali kávé. Üzemeltetnek egy kis boltot is, ahol az összes kóstolt termék megtalálható elõre összekevert állapotban, már csak forró vizet kell hozzáadni. Persze lehet venni masszázsolajtól kezdve a csokoládéig itt sok mindent :) A helyi attrakció persze a "macskaszarta", ahogy Andi nevezi, de inkább "Luwakszarta" kávé, amit meg is kóstoltam kemény 30.000 Rp csészénkéni árért. Már egyszer a Luwak megemésztette ;) , ízesebb mint a balinéz kávé és kevés koffein van benne, szóval lehetne inni vödörszámra ha nem aranyárban adnák. Amúgy nem kell hasraesni tõle, csak mert drága ;) Kóstolni azért szerintem megéri, de nem kattantam annyira rá, hogy hazavinnék egy zsákkal (meg nincs is nekik annyi, hiszen meg kell várni vagy össze kell szedni az outputot).
Az úton továbbmenve megálltunk egy koppanós szájtátásra ingerlõ kilátással rendelkezõ étteremben: innen jól belátható a Batur és a mellette lévõ tó a kávé szürcsölgetés közben. Ittunk egy gyümölcslevet, persze mangót ami nagy kedvenccé vált, majd folytattuk az túrát. Egyre keskenyebb és kanyargósabb utakra érve az egyik szakaszon kötelezõ megállás van: egy idõsebb hölgy kellõ eltökéltséggel az út közepére állva kényszeríti ki az áldás és a felajánlások elfogadását, de csak azért, hogy biztonságos legyen az utunk. Kaptunk pár rizsszemet a homlokunkra, virágot a fülünk mellé, néhány csepp szent vizet és 4-5 adag felajánlást az isteneknek (fonott, négyszög alakú, 2 cm magas kis tárolóban virágszirmok, egyéb zöldség, rizs és egy füstölõ). Egy a szélvédõ elõtt, a többi pedig Andi ölében landolt egy zacskóban, s ettõl még jobban megnyugodva dülöngéltünk az úton. Na meg a kis doboz is csattogott jobbra-balra a szélvédõ elõtt a mûszerfalon a kanyarokban...
Besakih
A Lonely Planet leírása alapján jól fel kell készülni az esetleges átvágásokra... Sajnos Gusti nem jöhetett tovább velünk, pár dologra azért felhívta a figyelmet: ne mutassuk meg, hogy van több pénzünk, 200 000 Rp elég a belépõre illetve késõbb is kérhetnek pénzt a kísérõk, azokat el kell utasítani. A bejáratnál ugyanis egy kis fabódéban pár helyi ücsörög és elmondják, hogy a templom csak kísérõvel látogatható, majd egy vonalas füzetbe fel kell vésni, hogy mennyit vagyunk hajlandóak a kísérésért fizetni a templomnak szánt adomány gyanánt. Az oldalon már szerepelt pár bõkezû jótékonykodó, 7-800 000 Rp-t is lecsengetve a kíséretért. Mosolyogva bevéstem a 200 000 Rp-t, mire az idõsebb vezetõ jócskán vakargatta a fejét, hogy mi is legyen velünk, majd összeakadtak a szemöldökei. Nosza rendel hozzánk egy tagot, aki szerencsére kellemes jóféle angol kiejtéssel magyarázza el a helyi látványosságokat és a templom történetét. Ebben az idõpontban egy temetési szertartás folyt. Igazából a templomokba így sem engednek be, kivéve a kísérõ családi templomába. Itt egy gyors kis szertartást tartottunk, megfelelõ színû virágszirmokat emelgetve a fejünk fölé lehetett imádkozni a különbözõ isteneknek illetve megtisztelni a természetet. A szertartás nem céltalan, felhívták a figyelmünket a végén, hogy legyünk kedvesek támogatni némi kápével és megnyugtatásunkra közölte, hogy ez nem az embereknek kell, hanem a templomnak lesz. Na ettõl ugyan nem nyugodtam meg, de készültem az alkalomra és 20.000 Rp-t dugaszoltam az erre célra kihelyezett fadobozba. Ez kiütötte a kísérõnknél biztosítékot és szemrebbenés nélkül megkérdezte, hogy nem-e lehetne nagyobbat, erre mondtam, hogy nem. Na ennyiben maradtunk és folytattunk az utunkat tovább, mint ha mi se történt volna. Körülbelül 1 óra alatt körbesétáltuk a templomban az útvonalat majd a kiindulópontra visszaérve kedvesen elköszöntünk és megkért minket a vezetõnk, hogy most már talán õt közvetlen is megtámogadhatnánk némi készpénzzel. Adtam neki egy ötvenest, így viszonylag boldogan váltunk el egymástól ;) Gyönyörû a templom és a kilátás, de egyszer elég volt...
Útközben Kuta-ba
Megálltunk egy étteremben és 60.000 Rp/fõért végigettünk vagy nyolcféle ételt, amolyan svédasztalféleképp, de mindegyik ételt akkor frissen készítették és hozták ki az asztalunkhoz. Ebben az árban csak a kávé és tea van benne, más italért fizetni kellett külön.
Mivel idõnk még volt a naplementéig, betértünk egy batik mûhelybe is, ahol pár perces bemutató után egybõl a légkondícionált üzletbe terelnek be. Itt vettem is két inget, darabja 23 USD volt.
Folytatva az utat már jó rég nem látott mértékû nagyvárosi forgalommal szembesülünk, a part mentén pedig már dugó is rendszeres, néhol lépésben haladtunk. Sikerült parkolni a parton így kellõképpen boldogok voltunk :)
Kuta naplemente
A sok templom és a több mint egy hét sziget közepén történõ pihenés után üdítõ volt végre tengerpartot látni, még ha ebben az idõszakban az áramlás szemetet is hord a partra. A part fekvése tökéletes a naplementéhez, szinte partra merõlegesen megy le a nap. Homokba fúrva a lábamat, Andival összebújva vártuk meg a végét és készítettem pár fényképet.
Némi autózás után kellemesen elfáradva értünk vissza Ubudba. Gustinak odaadtam az eddig tapasztalt normál ubudi autó+vezetõ árat, ami 50 USD (08.00-17.00) és utána minden megkezdett óra után 20.000 Rp.
Kepek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése