út Candi Dasa-ba

A Perama buszait választottunk ki, hogy Ubudból Amedbe menjünk. Van náluk rá lehetõség, hogy elõre megvegye az ember a jegyet és beiktasson egy megállót,
gondolkoztunk Candi Dasa és Padang Bai között, melyik legyen. Mivel késõbb akarunk Gili-re is menni, ezért úgy voltunk vele, nosza Candi Dase is jó lesz.
Persze egy nappal elõtte szólni kell mindenképp, ha indulni akar az ember és ez igaz ugyanúgy az út megállóból történõ folytatására is.
Kértünk az ubudi lakhelyünknél felvételt is Andi bokája miatt, ilyenkor egy mikrobusszal mennek körbe összeszedni az embereket az indulás elõtt fél órával. Pontosan érkeztek, utána még felszedtünk egy hölgyet és kiraktak minket a Perama ubudi központjánál.
Itt várt ránk egy kis malmozás, majd megérkezett a nagyobb, légkondícionált busz. Az ülések szélessége európai mércével enyhén szólva keskeny, két sovány helyi elfér kényelmesen egymás mellett, de többet ne várjunk tõle :) Szerencsére kevesen voltunk, így a hellyel nem volt probléma. A busz Padang Bai-ba ment elõször, gondolom ez a legfrekventáltabb járat, innen mennek a Perama hajói is. Kiraktak minket Padang Bai-ban, érkezésünkkor mosolygós támadásra készült a helyi csapat. Mi elsunnyogtunk a Perama irodája felé, majd egy háromnegyed órás várakozás várt minket ott a helyiek kocsmája mellett. Megjött a kis mikrobuszunk és indultunk is Candi Dasa felé.

Viszonylag jó idõben érkeztünk meg Candi Dasa-ba, ahol jó szokás szerint pár "transport" elutasítása után az "Ari Homestay" felé vettük az irányt. Na itt találkoztunk Gery-vel, a tulajdonossal, és Liam-mel, a Zen Inn (Padang Bai) tulajdonosával. Gery, mókás ausztrál stílussal, ránk nézve már sajnálkozva mondta, hogy nincs szállása.
Mivel eléggé éhesek voltunk, beültünk a jóféle helyi hamburgerre, Bali Cider-re (almából készült 5%-os alkoholos ital, kábé szénsavas almalé, ausztrál licensz) és
váltottunk pár szót velük. A Cider-t persze a szokásos ausztrál sörtartóban kaptuk... Liam nagyon ajánlgatta az esti grillpartiját amit kedvesen visszautasítottunk, lévén onnan jöttünk. Gery megmutatta a szobáit is: 100.000 és 130.000 Rp. az áruk, ami nagy reggelit is tartalmaz. Kaptunk egy tippet is, hogy hova menjünk Amedbe: Eka Purnama, teljesen a déli részen van és ha sokáig maradunk, akkor 200.000 Rp egy éjszaka. Betoltuk a hamburgert majd visszafordultunk a másik irányba szállást keresni. Már untuk nagyon a banánt a melegben és egy kívülrõl igényesebbnek és drágábbnak tûnõ helynél, az Agung Bungalows-nál álltunk meg megkérdezni az árakat. A recepciós hölgyet követve végigcsattogtunk a kerten egészen a tengerpartig, ahol megmutatta a tengerre nézõ, hideg/melegvízzel ellátott bungalow-t. Na itt elkezdtük a földhöz verdesni a kis hátsónkat, 300.000 Rp-ért megkaptuk két éjszakára! Összenéztünk Andival, lelkesen bólogattunk, hogy jó lesz. A tengerparta pár lépcsõ visz, ledobtuk a csomagjainkat és egybõl leugráltunk megnézni. Itt kedves halászokat találtunk, akik ahelyett, hogy hagyna'k, hogy az ember élvezhesse megérkeztekor a tengert, egybõl odajönnek ismerkedni némi biznisz miatt. A helyiek ugye okosan kitermelték a part melletti korallokat, hogy jó lesz az a szállodákba mésznek, ezért ugye a part mellett nem sok mindent látni. Nem baj az, ha már elcseszték, ehelyett jön a másik üzlet: hajóval beljebb visznek pár kis apró szigethez, ahol jól lehet a halakat és az egyéb tengeri kütyüket meglesni. Kaptunk is egy ajánlatot egybõl, 200.000 Rp-ért bevisznek a szigetekhez. Húztuk egy kicsit a szánkat, erre lement az ár 170.000 Rp-re, de most azonnal kellett eldönteni, mert õneki kölcsönözni kell maszkot meg pipát is, meg persze a hajót is. Mondtuk neki, hogy ezt most nem tudjuk eldönteni, körbenézünk, ha mégis érdekel az ajánlata, akkor este szólunk. Pakolásztunk egy kicsit a házban, majd elmentünk felfedezni Candi Dasa-t, ami persze csak jó pár perces séta a fõúton tovább. Gondoltuk,
megnézzük a partot a másik helyen is... Addig-addig baktattunk, míg találtunk egy "Beach" feliratot a keleti részen a villáknál, ami persze csalós módon tényleg a partra, de egy búváriskola melletti puccos hotelhez vitt, ahol középen étterem, körülötte pedig a kiadó szobákat láttuk. Rezzenéstelen arccal végigszambáztunk az éttermen, hogy megnézzük a partot, ahol hmmm, már megint nem igazán egy nyílt, fekete homokos tiszta területet találtunk, hanem egy beton lejárót, a hotel mellett pedig a hajókkal tele partot. Itt találkoztunk egy Wayan-al (ami ugye elsõ gyereket jelent, tehát kismilliónyian léteznek ezzel a névvel), aki kedvesen elmagyarázta, hogy hogyan tudunk egy normális partszakaszra lejutni kb. 10 perces sétával. Persze felajánlotta, hogy elvisz a fehér homokos strandra is, ami akkor épp nem érdekelt minket. Viszont megkérdeztem, hogy mennyi lenne a kis szigeteknél búvárkodni pipával és 150.000 Rp-t mondott, én erre meg egy igent, másnapra le is szerveztük.