Amed fõútján találkoztunk egy sráccal, aki ugyanúgy mint sok helyi lakos, taxizással foglalkozik. Húsz százalék kedvezménnyel Lovina Rp. 280.000 lett volna, a normál ár Rp. 350.000. Gondoltunk egyet és kibéreltük szinte egész napra a sofõrt Rp. 500.000-ért, így Amedbõl délnek indultunk el a keskeny és még Amednél is meredekebb, lejtõsebb szakaszokon.
A táj gyönyörû, a tengerpart mellett magasra visz fel az út, hihetetlen zöld kis völgyeket, a tengert és persze Lombokot lehet látni az út során. Elsõ célpontunk Ujung volt, ahol a vulkánkitörés után újjáépített vízipalotát nézhettük meg. Csendes a környék, nem rohannak meg az árusok, még a bejáratot is úgy kell megkérdeznem,
ami egy keskeny kis kõhíd, felirat nincs sehol. A vízipalota teljes területe viszonylag nagy, fél órát kényelmesen elsétálgathatunk a zöld pálmafás kertben, közepén a "palotával", ami elég pici, csak pár szoba található benne, természetesen egy mesterséges kis tó közepén.
Utunkat folytatva Amplapurában álltunk meg, hogy készpénzt vegyunk fel illetve benézzünk a Hardys bevásárlóközpontba. Példa ár mangóra: két fajtát találtunk, az egyik Rp. 5600 kilója, a másik Rp. 7500, vettünk két nagyobb darabot kb.
Rp 5200-ért. Ha az út mellett veszem, a helyiek simán elkérnek Rp. 10000-et darabjáért, szóval megéri vásárolni bevásárlóközpontokban, ahol a helyiek is ugyanannyiért kapják ;)
A következõ célpontunk Tirta Gangga, a másik vízipalota volt. Ez egy sokkal kisebb kertben helyezkedik el, a bejáratnál már egy kedves helyi körbe is vezetett volna minket, az árat nem kérdeztük. Itt helyben fürdeni is lehet a forrásvízben
illetve egy magaslaton egy étterem is áll az éhes vagy szomjas vendégek számára, az árait nem néztük meg. Viszonylag gyorsan körbejártuk a kertet, csináltunk pár képet majd jöttünk is el.
Az úton még az eddig legszebbnek talált rizsföld mellett mentünk el, sajnos parkolók viszont nincsenek kiépítve a kanyargós aszfalt mellett, hogy megálljon az ember képeket készíteni vagy akár inni valamit.
Tovább haladva Singaraja felé a tengerpart mellett egy templomot is megtekinthetünk, itt tényleg bemehet az ember és a végén ad adományt, akár csak Rp. 20.000-is ahogy láttam a füzetben, nevet, országot és az összeget felvésetik bele.
Sartaya Lovinában
A vezetõnk felajánlotta, hogy elvisz minket egy általa ismert szállásra ami még belefér a keretünkbe. Úgy voltunk vele, hogy nem gond, megnézzük, ha nem tetszik kirakatjuk magunkat a Lonely Planet könyv által jelölt olcsóbb szállások mellett
és választunk másikat. A Sartaya (ejtsd szartaja) közel van a tengerparthoz, a könyvben is feltüntetett Suma mellett. Két telek is ide tartozik, az egyiken kb. 8 ház van és egy medence, hely még bõven van vagy 4-5 háznak. A másik telek, ahol
mi is laktunk, már teljesen beépített, itt egymással szemben állnak a kis házikók a szokásos faragásokkal és díszítésekkel. Alap ár Rp. 250.000 melegvízzel és ventillátorral, légkondival Rp. 400.000-at kértek. Lealkudtuk Rp. 200.000-ra,
mert maradunk tovább. Reggeli szokásos: jaffle, pirítos, palacsinta, kávé vagy tea és az elmaradhatatlan gyümölcssaláta. Fiatal helyi hölgyek viszik az üzletet, viszont csak egyikõjük tud jobban angolul, Koman (remélem jól írom), akinek a
férja mindig ott lebzselt a környéken, ahogy láttuk kihasználja a család a Sartaya által nyújtott elõnyöket, mint pl. a kölcsönzésre kiadható motorokat.
Koman férje meg is környékezett minket amikor odaértünk, szép képeket mutogatva a Menjangan-i búvárkodásról, hogy ez a legszebb meg legcsodálatosabb. Meg ecsetelte, hogy milyen kevesen mennek most, nekik csak akkor éri meg, hogy ha vannak legalább 4-en, meg messze van, hajóval is kell menni stb. Fáradtak voltunk, sikerült meghatnia minket, egy delfinnézõ túrát is beleígérve beleegyeztünk a fejenkénti 90 eurós árba. Mint kiderült, simán 40 euróért elvisznek oda minket
búvárkodni, fejenként Rp. 60000-ért delfint nézni, szóval jócskán fizettünk neki jattot. Ez volt a hiszékenység ára, nem szabad semmit sem elfogadni mielõtt körbe ne nézne az ember más ajánlatokért is, akár milyen kedves és barátságos is. A másik dolog, hogy feltételezte az ember, hogy vele tart akkor búvárkodni, mivel az õ PADI-s számlatömbjét töltöttük ki, de mint kiderült, igazából csak felhajtó ember.
Delfinlesés
Kora hajnalban, 6.00-kor indul a menet és kb. 7.30-8.00-ig tart. Ketten voltunk a hajóban plusz a vezetõ, beszálltunk majd betolta a vízbe a csónakot a kapitány és ki is töfögtünk a tengerre, ahol elkezdtük vadászni a delfineket. Amint észrevett valami gyanúsat a vezetõnk, maxigázon odahajtottunk és nekiálltunk lesekedni. Nem figyeltem a fényképezõgépem akkumulátorját, sajnos hamarabb lemerült mint ahogy befejeztük a túrát... Az elején csak pár delfint láttunk kicsit messzebb, azután már egész csoportokat is. Az összes hajós is körülbelül ugyanabba az irányba tartott, vitték ki a népeket delfineket lesni. Szerencsés napunk volt, végig láttunk sok-sok delfint, többször kiugráltak a vízból illetve jópárszor közvetlenül a hajó mellett mentek el, szívmelengetõ érzés, ajánlom mindenkinek.
Búvárkodás Menjangan szigetnél
Reggel jött értünk egy nem igazán csilli-vili állapotban lévõ kisbusz majd elvitt minket Singaraja felé, ahol egy kisebb utcában lévõ búváriskolánál álltunk meg. Csatlakozott hozzánk egy kínai hölgy is, aki csak snorkelezni mert. A minimális szint a búvárkodási helysznen csak bevezetõ, azaz kb. 1 órás képzés után leviszik az embert... Kiválasztottuk a felszerelést, összepakoltuk majd zötykölõdtünk vagy 2 órát, mire a parthoz értünk, ahonnan hajóval mentünk tovább a szigetre. A hajónkat a többihez kötve ez lett a bázisunk. Az elsõ merülést a parton kezdtük és
ott is fejeztük be, a második merülésnél a hajó szedett fel minket. Függõles korallfal mellett lehet végig búvárkodni, így Andinak is kényelmesebb és komfortosabb volt mint pl. a roncs Tulambenben. Itt még a kedves, kancsal búvármesterünkben is meg mertünk bízni, nem volt sok dolga, 18-20 méter mélyre mentünk le.
Lovina körút
A szálláson ajánlottak lovinai körutat is Rp. 400.000-ért amire be is fizettünk. Útvonal: Gitgit vízesés - Majomerdõ - Beratan-tó - Virágpiac - Botanikus kert - munduki rizsföldek - buddhista kolostor - banjar-i melegvizes forrás.
Gitgit vízesésnél a parkolóban egy srác már fel is ajánlotta, hogy körbekísér minket és mesél a környékrõl, elutasítottuk, mert gyanítottuk, hogy felesleges. Igazunk is lett, ha a "Gitgit waterfall" táblánál elindul az ember, akkor végig kis bódék mellett visz az út egészen a vízesésig jó hosszan. Sok néznivaló nincs igazából, maximum a rizsföldön dolgozó emberek illetve a végén maga a vízesés. Szerintem a vezetõ felesleges.
A Majomerdõ igazából egy kellõképpen szemetes útszéli megállóhely, ahol hasonlóan az ubudi erdõhöz, majmom laknak és jönnek persze minden finom falatért. A vezetõnk vett nekik mogyorót amit lelkesen el is fogyasztottak, a kiosztott juss néha ugyan gazdát cserélt némi pofonozkodás után. Ha a kisebb majmok kaptak, a zsákmánnyal egybõl pucoltak valami vékonyabb faágra, ahol nyugodtabban elrágácsálhatták a prédát.
A Beratan-tó gyönyörû, elõtte egy templom található ahol belépõt szednek a megtekintésért. Itt a klímai is kellemes volt számomra, a hegyek és a magasabb fekvés miatt olyan 20-22 fok körüli. A park kellemes és karbantartott, egy kis sétára
mindenképpen érdemes ide beugrani, parkban állatok szobrait állították ki, õzet, disznót, zebrát, oroszlánt és hasonlókat. A templom belsõ része zárva volt.
A virágpiac nem sok említésre érdemes, a helyi piacon találunk mindenféle cserepes virágot, ha be mer merészkedni a bódén keresztülmenve a hátsó kertbe az ember.
A botanikus kert egy kis csalódás volt, lehet, hogy az évszak nem volt megfelelõ, ki tudja: a vad orchideákra volt Andi kíváncsi, de csak pár virágzott az egész kertben. Átmentünk a rózsák kertjéhez, ahol egy darab sem virágzott. Na, akkor,
úgy döntöttünk, hogy megnézzük a bengóliákat, amit a kapott térképen is nagyon hirdetnek, hogy egész Indonéziában itt található a legtöbb, ez meg zárva volt. Amúgy a park csodálatos, a klíma kellemes, egy nagy sétát mindenképpen érdemes itt tenni, akár virágzik valami, akár nem, bármikor visszamennénk.
Megkértük a sofõrünket, hogy nézzük a Lonely Planet térképén szereplõ Pondok Kesuma Wisata-t, a Danau Tamblingan mellett, amennyiben tetszik a szállás pár napot ott töltünk. Elkezdett esni az esõ, az ikertavakból semmit sem láttunk a kilátónál,
majd leereszkedtünk a kinézett szállásra. Kiderült, hogy ami térképen a tóhoz közelebbnek tûnik, valójában 500m-re van. A szállás hideg, kinn 19-20 fok volt, benn a szobában még hidegebb. Melegvíz ugyan van, választék ebédnél nem sok. Az elsõ
terv az volt, hogy itt ebédelünk majd megyünk tovább. Hosszas tanakodás után úgy döntöttük, hogy kihagyjuk a hidegebb kalandot, itt igazából a dzsungelben tudtunk volna mászkálni, és megyünk tovább az úton majd Lovinában alszunk még egyet.
Éhesek voltunk, megálltunk a Ngiring Ngewedang vendéglõnél ami a hegy tetején van az út mellett. A kilátás az elején zéró volt, teljesen felhõben voltunk, késõbb kezdett kitisztulni. Elfogadható árak vannak, kb. 30-55.000 egy fõétel.
Munduki rizsföldek felejthetõek az ubudihoz illetve a Tirta Ganggahoz közeliekhez képest, nem sok látszik belõlük az útról.
A buddhista kolostorban igazából az épületet tudjuk fényképezni illetve az oltárokat, szerzeteseket nem láttunk délután 4 felé, csak egy idõsebb hölgy söprögetett ott illetve a bejárathoz közel az udvarban fiatalabbak pingpongoztak.
A melegvizes forrás, nos, mindenkinek javasolható, aki a 30-35 fokban szereti a melegvizet. Fürdenek itt vegyesen a helyiek és a külföldiek is, mi csak a lábunkat lógattuk bele a langyos vízbe. Található itt minden, wc, felügyelõk, öltözõ és
zárható szekrények is némi készpénzért. Természetesen a bevezetõ úton bódék vannak, ahol a szokásos szarongot, törölközõt és egyéb ruhákat szerezhet be az ember.
A körutat érdemes megtenni, ha mást nem, de egy kis ízelítõt kapunk a kellemesebb klímából, a hegyekbõl és a gyönyörû kilátásból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése